Eddig csak mosolyogtam rajta, hogy a nyuszi tojást hoz, meg hogy a fiúk minden évben illatos vízzel üldözik a lányokat. Aztán egyszer csak tényleg elgondolkodtam. Idén utánanéztem, mi van a húsvéti hagyományok mögött. Ha érdekel gyere és olvasd tovább itt.
Kislányként mindig különlegesnek éreztem a húsvétot. Volt benne valami megfoghatatlan – a tavasz első fényei, a díszített tojások, és persze a titokzatos nyuszi, akiről mindenki tudott, de senki sem látta.
Most anyaként ugyanilyen örömmel nézem a gyerekeimet, ahogy ők keresik a nyuszi nyomait – csak közben egyre több kérdés is felmerül. „Anya, tényleg a nyuszi hozza a tojásokat? De hát ő nem is tud tojni… És miért öntenek le vízzel a fiúk? Ez miért jó?” – kérdezték tágra nyílt szemekkel, teljes komolysággal.
Ezen a ponton már nem elég legyinteni vagy viccelni. Éreztem, hogy itt az ideje mélyebben is utánanézni, honnan erednek ezek a kedves, kicsit furcsa, mégis szerethető szokások.
A húsvéti nyuszi eredete az 1600-as évek Németországáig nyúlik vissza. A legenda szerint egy „Osterhase” nevű nyúl járta a vidéket, és színes tojásokat rejtett el a jó gyerekeknek. Az első írásos említés egyébként 1682-ből származik, és egy orvosi szakkönyvben jelent meg, ahol a nyuszi mint tojást hozó figura szerepelt. A hagyomány szerint a gyerekek fészket készítettek, és abba vártak ajándékot, így alakult ki a mai tojáskeresés alapja is. Az egész szokás lényege a tavaszhoz, az újjászületéshez kapcsolódik. A nyúl a szapora természetével a termékenységet szimbolizálta, a tojás pedig az új életet – ebből a furcsa, mégis bájos kombinációból született meg a húsvéti mese.
A locsolkodás sem mai találmány. Régen a víznek tisztító, megújító ereje volt – a lányokat azért locsolták meg, hogy egészségesek és termékenyek legyenek. Aztán jött a kölni, meg a klasszikus szöveg: „Szabad-e locsolni?” – és bizony, a versmondás eredetileg az engedélykérés része volt. Ha nem volt vers, nem volt locsolás! A „hogy el ne hervadj” rész pedig valószínűleg némi népi költői túlzás:)
Ma már máshogy értékelem ezt a hagyományt. Mióta nekem is vannak gyermekeim, más értelmet nyert. Nem kell, hogy logikus legyen – elég, ha örömet szerez. A gyerekeim izgatottan ébrednek húsvét reggelén, és együtt indulunk „nyuszikeresésre” a kertbe. Néhány csoki mellé idén is kerül majd valami különleges – a bokor alá. A nyuszi mindig tartogat meglepetést.
Lehet, hogy kicsit zavaros az egész, de abban biztos vagyok: a húsvéti nyúl története attól él tovább, hogy meséljük – és újra meg újra megéljük.
Ha még nem találtad meg a megfelelő meglepetést gyermeked számára, nézz körül weboldalunkon, és válogass kedvedre termékeink között.
hu
de
